Welcome to Kodok Marton's homepage

Professional work from professionals!

  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size
Home Domains-For-Sale Local Ökumenikus egyetemes imahét a keresztény egységért - Marosvásárhely 2011

Ökumenikus egyetemes imahét a keresztény egységért - Marosvásárhely 2011

Csintalan László római katolikus főesperes, akinek szorgalmazására az ökumenikus imahetet Marosvásárhelyen is elindították, elmondta, hogy a világ keresztény egyházai régóta elindultak az ökumenizmus útján, és 1908 óta jelentős lépéseket tettek, mégpedig az amerikai Paul Watson anglikán lelkész kezdeményezésére. XV. Leó pápa javaslatára az ökumenikus imaheteket január 16-23. között tartják.

Az imahét központi gondolata a keresztény egyházak egysége, s ebben a szellemben való közös imádkozás, de az ezeréves egyházat is ünnepeljük vele. Az imahétbe a római katolikus, a református, az unitárius és az evangélikus egyház kapcsolódott be.

Az alkalmak 18 órakor kezdődnek. (lásd a gyakorlati tanácst)

Facebook felhasználók jelenlétüket jelezhetik az erre készült eseményen.

IWIW felhasználók jelenlétüket jelezhetik az errre készült eseményen.

A perselyes adományokat az épülő cserealji református óvoda javára.

2011. Január 16. vasárnap: Keresztelő Szent János Plébániatemplom, Henter György református lelkész
2011. Január 17. hétfő: Felsővárosi Református Templom, Pap Noémi evangélikus lelkész
2011. Január 18. kedd: Bolyai téri Unitárius Templom, Balázs Ferenc katolikus pap
2011. Január 19. szerda: Szent Imre Plébániatemplom, Dénes Katinka református lelkipásztor
2011. Január 20. csütörtök: Gecse útcai Kistemplom, Kecskés Csaba unitárius lelkész
2011. Január 21. péntek: Vártemplom, György Tibor római katolikus pap
2011. Január 22. szombat: Szent Kozma és Damján Templom, Szabó László református lelkész
2011. Január 23. vasárnap: Vártemplom, Bara László római katolikus pap

Gyakorlati tanács: Fontos hogy már 17 órakor a templomba érkezzünk, hogy ülőhelyet is kapjunk. Ez érvényes a nagy templomokra is, ott is nagyon hamar megtelik, mert Hála Istennek sokan mennek.

Nagyítás....

 

AZ IMAHÉT ALAPIGÉJE (ApCsel 2,42-47)

„Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. Félelem támadt minden lélekben, és az apostolok által sok csoda és jel történt. Mindazok pedig, akik hittek, együtt voltak, és mindenük közös volt. Vagyonukat és javaikat eladták, szétosztották mindenkinek: ahogyan éppen szükség volt rá. Napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték az Istent, és kedvelte ôket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülôkkel.” (Magyar Bibliatársulat kiadása)


„Állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban. Félelem fogott el mindenkit, mert az apostolok révén sok csoda és jel történt Jeruzsálemben. A hívek mind ugyanazon a helyen tartózkodtak, és közös volt mindenük. Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották azok közt, akik szükséget szenvedtek. Egy szívvel-lélekkel mindennap összegyûltek a templomban. A kenyeret házaknál törték meg, s örömmel és egyszerû szívvel vették magukhoz az ételt. Dicsôítették az Istent, és az egész nép szerette ôket. Az Úr pedig naponként növelte az üdvözültek számát ugyanott.” (Szent István Társulat kiadása)

 

1. nap, vasárnap A jeruzsálemi gyülekezet
Joél 2,21–22; 3,1–2 Kiöntöm lelkemet minden testre.
Zsolt 46 Az Isten ő közepette van.
ApCsel 2,1–12 Mikor a pünkösd napja eljött.
Jn 14,15–21 Az igazságnak ama Lelke


2. nap, hétfő Egy test – sok tag
Ézs 55,1–4 jertek e vizekre!…
Zsolt 85,8–13 Közel van szabadítása az őt félőkön.
1Kor 12,12–27 Egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg.
Jn 15,1–13 Én vagyok a szőlőtő…


3. nap, kedd Az apostolok tudományához való ragaszkodás egyesít minket
Ézs 51, 4–8 Figyeljetek reám, én népem!
Zsolt 119,105–112 Az én lábam szövétneke a te igéd.
Róm 1,15–17 Kész vagyok nektek is, akik Rómában vagytok, az evangéliumot hirdetni.
Jn 17,6–19 Megjelentettem a te nevedet az embereknek.


4. nap, szerda A javak megosztása, mint az egység kinyilvánítása
Ézs 58,6–10 Az éhezőnek szegd meg kenyeredet.
Zsolt 37,1–11 Bízzál az Úrban és cselekedjél jót!
ApCsel 4,32–37 Mindenük közös volt.
Mt 6,25–34 Keressétek először Isten országát…


5. nap, csütörtök Reménységgel megszegni a kenyeret
2Móz 16,13b–21a Ez az a kenyér, melyet az Úr adott nektek eledelül
Zsolt 116,12–24.16–18 Neked áldozom hálaadásnak áldozatával.
1Kor 11, 17–18. 23–26 Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
Jn 6, 53–58 Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá.


6. nap, péntek Tettekre ösztönözve az imádságon keresztül
Jón 2,1–9 Az úré a szabadítás!
Zsolt 67,1–7 Dicsérnek téged a népek, ó Isten.
1Tim 2,1–8 Tartassanak könyörgések…királyokért és minden méltóságban lévőkért.
Mt 6,5–15 Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod.


7. nap, szombat Az örökélet hitében élni
Ézs 60,1–3.18–22 A szabadulást hívod kőfalaidnak és kapuidnak a dicsőséget
Zsolt 118,1.5–17 Nem halok meg, hanem élek…
Róm 6,3–11 Eltemettettünk azért vele együtt a keresztség által a halálba…hogy mi is új életben járjunk.
Mt 28,1–10 Ne féljetek!


8. nap, vasárnap Isten a békéltetés szolgálatára hívott el
1Móz 33,1–4 Ézsau elébe futott, megölelte őt… és sírtak.
Zsolt 96,1–13 Mondjátok a népek között: az Úr uralkodik! /az Úr a Király!/
2Kor 5,17–21 Mindez pedig Istentől van, aki minket magával megbékéltetett Jézus Krisztus által, és aki nekünk adta a békéltetés szolgálatát.
Mt 5,21–26 Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, előbb békélj meg a te atyádfiával.

 

BEVEZETÉS AZ IMAHÉT GONDOLATKÖRÉBE


A jeruzsálemi egyház tegnap, ma és holnap. Kétezer évvel ezelôtt Krisztus elsô tanítványai Jeruzsálemben gyûltek össze, ahol Pünkösdkor megtapasztalták a Szentlélek kiáradását és mint Krisztus teste egy egységben élô közösséget alkottak. A keresztények – bármely korban és helyen éltek is mint hívô közösség – ebben az eseményben látták eredetüket, akik arra hívattak, hogy hirdessék: Jézus Krisztus az Úr és a Megváltó. Bár a jeruzsálemi ôsegyháznak sok nehézségben volt része – mind külsô, mind belsô problémákkal küzdöttek – tagjai kitartottak a hitben, a testvéri közösségben, a kenyér megtörésében és az imádságban.

Könnyen felfedezhetjük, hogy a Szent városban élô elsô keresztények helyzete hasonló a mai jeruzsálemi egyházéhoz. A jelenlegi közösség sokszor átéli a korai egyház örömét, szomorúságát, igazságtalanságát, egyenlôtlenségét, megosztottságát, de hûséges kitartását is és felismeri az ôskeresztények közötti szélesebb egységet. A mai Jeruzsálem egyházai saját látásukat osztják meg velünk arról, mit jelent egységre törekedni különösen nagy megpróbáltatások között. Megmutatják, hogy az egységre szóló felhívás több a puszta szónál. Ez elvezet minket abba a várva-várt jövôbe, amikor elômozdítjuk a mennyei Jeruzsálem építését.

Valóságérzés is szükséges ahhoz, hogy ezt a látomást valóra váltsuk. Megosztottságunk felelôssége ránk nehezedik, hiszen ez saját cselekedeteink következménye. Imádságainkon is változtatni kell, arra kérve Istent, hogy úgy formáljon át minket, hogy aktívan dolgozhassunk az egységért. Arra már készen állunk, hogy az egységért imádkozzunk, de ez az egység megvalósítása helyett pótcselekvéssé is válhat! Vajon nem mi magunk gátoljuk a Szentlelket? Nem mi vagyunk az egység akadályai? Nem lehet, hogy a mi önhittségünk akadályozza az egység létrejöttét?

Ebben az évben a világ minden egyházába Jeruzsálembôl, az anyaegyházból érkezik az egységre szóló felhívás. A Jeruzsálemben élô egyházak – tudatában saját megosztottságuknak, és annak, hogy többet kellene tenniük Krisztus testének egységéért – arra hívnak minden keresztényt, hogy újra fedezzék fel azokat az értékeket, amelyek közösséggé formálták az elsô keresztényeket Jeruzsálemben, ahol kitartóan részt vettek az apostolok tanításában, a testvéri közösségben, a kenyér megtörésében és az imádságban. Ez elôtt a kihívás elôtt állunk. Jeruzsálem keresztényei arra hívják testvéreiket, hogy ezt az imahetet olyan alkalommá formálják, amely során a korai egyház tapasztalatán újul meg az igazi ökumenizmus/ökumené melletti elkötelezettségünk.

Az egység négy eleme.

A 2011-es Egyetemes Imahét imádságait a jeruzsálemi keresztények készítették, akik az Apostolok cselekedetébôl választották a biblikus mottót: „Állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában, a közösségben, a kenyértörésében és az imádságban.” (ApCsel.2,42). Ez a híradás az elsô jeruzsálemi egyház eredetéhez vezet vissza. Ihletet ad, megújulásra hív és a hit lényegéhez való visszatérést jelenti. Emlékeztet arra az idôre, amikor az egyház még egy volt. Négy elemet látunk, amelyek az elsô keresztény közösség ismertetôjelei voltak, és amelyek minden keresztény közösség életében alapvetôek.

Elôször is, az apostolok adták tovább adták az Igét. Másodszor, a korai hívôk fontos ismertetôjele volt a testvéri közösség megélése mikor egybegyûltek. A korai egyház harmadik ismertetôjele az eucharisztia/úrvacsora ünneplése, a kenyér megtörése volt. Ekkor emlékeztek arra
az Új szövetségére, amit Jézus szerzett szenvedésével, halálával és feltámadásával. A negyedik elem a kitartó imádság gyakorlata. Ez a négy elem jelenti az egyház életének és egységének pilléreit.

A Szentföld keresztény közössége kiemelkedôen fontosnak tartja ezeket az ismérveket, amikor az egyház egységéért, a világon mindenütt való életképességéért fohászkodik Istenhez. Jeruzsálem keresztényei arra hívják a világ bármely részén élô testvéreiket, hogy csatlakozzanak hozzájuk imádságban, amikor az igazságért, a békéért, a nemzetek boldogulásáért küzdenek.

A nyolc nap témakörei.

A nyolc nap témáin keresztül egy hitbeli utazáson vehetünk részt. A felsô teremben átélt elsô élményektôl kezdve a korai keresztény közösség megtapasztalja a Szentlélek kiáradását, ami képessé teszi ôket a hitben és egységben, az imádságban és a cselekedetekben való növekedésre, hogy valóban a feltámadás közösségévé válhassanak. Krisztussal egyesülve legyôznek mindent, ami elválaszt. A jeruzsálemi egyház így maga is a remény jelévé válhat, a menynyei Jeruzsálem elôízévé, amely nemcsak egyházaink, hanem minden nép kiengesztelôdésére hivatott. Ezt a hitbeli utazást a Szentlélek irányítja, Aki az elsô keresztényeket eljuttatja az igazság Jézusban való ismeretére. A Lélek sokak ámulatára jelekkel és csodákkal tölti meg az ôsegyházat. Amint Jeruzsálem keresztényei ezen az úton járnak, áhítattal gyûlnek össze, hogy Isten igéjét hallgassák az apostolok tanításában, és hitü
ket testvéri közösségben ünnepeljék a szentségekben és az imádságban. A feltámadás erejével és reményével eltelve a közösség a bûn és a halál feletti gyôzelmet is megünnepli. Ez adhat bátorságot és új látást ahhoz, hogy maga is a megbékélés eszköze lehessen. Ezzel ösztönöznek és hívnak minden embert arra, hogy legyôzzék a megosztottságot és az elnyomó igazságtalanságot.

Az elsô nap a jeruzsálemi anyaegyház hátterét mutatja be. Világossá teszi a máig tartó folyamatosságot. Emlékeztet az ôsegyház bátorságára, az igazságról való merész tanúságtételére. Ma is ugyanígy kell tennünk az igazságért Jeruzsálemben, és a világ többi részén.

A második nap emlékeztet arra, hogy a Pünkösdkor létrejött közösség sokféle emberbôl állt, csakúgy, ahogy a mai Jeruzsálemben is mindenféle keresztény hagyomány képviselteti magát. Ma az a feladatunk, hogy egy nagyobb látható egységet hozzunk létre a különbségeink és hagyományaink tiszteletben tartásával.

A harmadik nap az egység elsô lényeges elemére, az apostolok tanításában megszólaló Isten igéjére tekint. A jeruzsálemi egyház emlékeztet arra, hogy bármilyen is megosztottságunk, ezek a tanítások arra bíztatnak, hogy szeretettel forduljunk egymás felé és hûségesek legyünk az egy testhez, ami az egyház.

A negyedik nap az egység második kifejezôdését, a javakban való közös osztozást hangsúlyozza. Ahogy az elsô keresztényeknek mindenük közös volt, a jeruzsálemi keresztények arra hívnak minden keresztény testvért, hogy örömmel és nagylelkûen osszák meg javaikat és terheiket egymással, hogy senki ne szenvedjen hiányt semmiben.

Az ötödik nap az egység harmadik elemérôl beszél, a kenyér megtörésérôl, ami reménységben egyesít minket. Egységünk túlmutat a liturgikus úrvacsorai közösségen. Etikai üzenete is van, mégpedig az életmódunkra és az emberek egymáshoz való viszonyulására nézve. A jeruzsálemi egyház arra ösztönzi a keresztényeket, hogy ma is legyenek egyek a kenyér megtörésében, mert a megosztott egyház nem tud hitelesen szólni az igazságosság és béke kérdésérôl.

A hatodik nap az egység negyedik ismérvét mutatja be, amely szerint Jeruzsálem egyházával együtt az imádsággal töltött idôbôl nyerhetünk erôt. Az Úrtól tanult imádság kimondottan arra hív mindannyiunkat itt Jeruzsálemben és szerte a világon – gyengéket és hatalmasokat – hogy együtt dolgozzunk az igazságosságért, a békéért, és az egységért, hogy minél elôbb eljöjjön Isten országa.

A hetedik nap az egység lényegére mutat, amint a jeruzsálemi egyház örömmel hirdeti a feltámadást, miközben még a kereszt fájdalmát hordozza. Jézus feltámadása a mai jeruzsálemi keresztények számára is reményt és erôt ad, amely képessé teszi ôket, hogy tanúskodásukban kitartóak legyenek, és a szabadságért és a békéért dolgozzanak a Béke Városában.

A nyolcadik nap zárja a hitbeli utazást, amikor a jeruzsálemi keresztények a békéltetés tágabb szolgálatára hívnak. Még ha a keresztények maguk között el is érik az egységet, munkájuk nem ér véget, mert mindenkivel ki kell békülniük.


Jeruzsálem összefüggésében ez Izraelt és Palesztinát jelenti. Más közösségekben a keresztényeknek az a dolguk, hogy saját környezetükben keressék az igazságosságot és a megbékélést. Témaköreink nem csak az elsô keresztények történetére emlékeztetnek, hanem a mai Jeruzsálem keresztényeinek tapasztalatát is hordozzák. Mindannyiunkat az elé a kérdés elé állítanak, hogy vajon mi hogyan élhetjük meg ezeket a tapasztalatokat a saját, helyi keresztény közösségeinkben. A nyolc nap során Jeruzsálem keresztényei hívnak, hogy hirdessük és tanúsítsuk, hogy az egység – az apostolok tanításához, és testvéri közösséghez való teljes hûségben, a kenyér megtörésében, és az imádságokban – képessé tesz bennünket arra, hogy együttesen legyôzzük a gonoszt, nemcsak Jeruzsálemben, de az egész világon.

Tags:     marosvasarhely      2011      egyetemes      okumenikus      imahet      templom      kereszteny      egysegert